Ilyenkor év végén, szinte kötelező jelleggel készülnek az évértékelő bejegyzések, videók, és posztok, ami azt az érzést keltheti bennünk olvasókban, hogy az életünk másokéval összevetve koránt sem volt annyira fényes, nem fejlődtünk eléggé, vagy még mindig ugyanott tartunk, ahol tavaly.
Még időben kezdtem el írni ezt a bejegyzést, aztán hirtelen itt lett az évvége, én pedig meg is feledkeztem az egészről, hiszen január elsején otthon sem voltam, csak valamikor éjszaka értem haza egy kiadós sétából.
Már 2022-ben is elmaradt az összegzés
Kicsit mesélek az évemről. Már a tavalyi évem is eléggé kétes értékelést kapott, mert volt benne minden, a sikerektől, utazásokon át egészen a sürgősségiig és szakításig. Ráadásul ezt a kettő egyetlen napra esett, s 2022-ben ezen a napon kerültem ahhoz a nőgyógyászhoz is, aki végül 2023-ban elvégezte a műtétem. Igen, mozgalmas év volt, már a 2022 is.
Levizsgáztam és grafikus lettem, gyakorlatot szereztem, mint fogászati asszisztens, majdnem egyéni vállalkozó lettem, de eltörölték a KATÁt, Szarajevóban és Mostárban süttettük a hasunkat tavasszal, belógtam egy diplomaosztóra, majd a sürgősségi után egy héttel, a tervezett nőgyógyászati kisműtét helyett, épp Párizsba tartottam, és bebarangoltam Versaillet, fizikailag és lelkileg kimerülten, mert párom, akkor már nem volt velem, annak ellenére, hogy én vele terveztem a következő külföldi fejezetét az életemnek.
Párizsba is egykori barátnőm, és kisfia miatt repültem, de ő ghosztolt az érkezésem előtt két nappal, így az egyetlen kapcsolatom Párizzsal, az exe maradt, így én is nála kötöttem ki.
Éppen őt is szerelmi bánat gyötörte, mert a felesége (nem a barátnőm, akihez indultam, hanem az utána következő nő) elhagyta. Milyen különös a Sors? Két megtört szív Párizsban, közös budapesti emlékekkel, és pár nap szabadsággal.
Jobb időpontot nem is válaszhattam volna, hiszen Franciaországban pont nemzeti ünnep volt, és premier plánban láthattam az Eiffel tornyot a tüzijátékok fényárjában. Elképesztő egy élmény volt! Azóta sem bántam meg, hogy visszatértem Párizsba! A legjobb döntés volt, annak ellenére, hogy szállásom nem volt, és további terveim sem. De úgy voltam vele, hogy egy párizsi repjegyet már engedtem elveszni, ezt most nem hagyhatom.
Eltelt a nyár, de még a jó időt elcsípve, sikerült egy ausztriái fotós projekten dolgozni, s bebarangolni Zell am Seet, s Közép-Európa legnagyobb vízeséséhez felmászni, új álmokat szőni, s végül felmondani az asszisztensi munkám, hogy újból egy szabad decemberrel zárjam az évemet, és az exemmel, akinek adtam még egy esélyt. Azt hittem 2023 már tényleg az én évem lesz, de csak ezután jött a feketeleves.
Néhány vizuális munkám, amit talán még nem láttál
2023, ami csak az egészségem körül forgott
Teltek a hónapok, és fizikailag egyre több tünetet okozott az álladó vérveszteség, az amúgyis vashiányos állapotomban. Közben pedig orvostól orvosig jártam, hogy megtaláljam azt az egyet, akiben megbízhatok, s akinek a javaslatát el tudom fogadni, arra vonatkozóan, hogyan tovább az extrém vérzéseket okozó miómával kapcsolatban.
Az életminőségem megváltozott, csökkent a koncentrációs képességem, a memóriám teljesen a béka feneke alatt volt, teljesítményem csökkent, ólmos fáradtság ólálkodott körülöttem, s ott lebegett a fejem felett az állandó gyógyszerszedés, vagy a méheltávolítás rémképe.
Nem tudtam teljesíteni a munkám terén sem, hiszen minden nap egy újabb rémálom volt, megküzdeni a szégyennel, hogy megint látható jele van annak, hogy menstruálok. A műtét előtti hetekben, már váltó nadrág és +2 fehérnemű nélkül már ki sem léptem a lakásból. Nem volt állandó munkahelyem, mert nem tudtam elvállalni műszakot azokon a napokon, sem a fájdalom, sem a vér mennyisége miatt.
Majd jött a rossz hír, hogy el kell halasztani a műtétem. Nagyon kiborultam, mert el sem tudtam képzelni, hogy fogok végig csinálni még egy hónapot, marad-e elegendő energiám, lelkierőm, és vérem.
Nyár volt, s nap, mint nap küzdöttem meg a megjegyzésekkel, milyen sápadt vagyok, miért nem megyek ki a Napra egy kis színt szerezni, látszik, hogy fáradt vagyok. Mindig elmondtam, hogy igen, ezzel jár, ha az embernek nincs vére.
Kihívást jelentett a cipekedés, a lépcsőzést, abszolút kerültem, mert kifulladtam tőle, nem ittam alkoholt, lemondtam a kávéról, hogy még azt a csepp vasat se hátráltassa a felszívódásban, ami a testembe kerül. Szerintem, te is találkoztál már az ilyen mérgező pozitivitással, amikor kéretlen tanácsokat kapsz, ahelyett, hogy meghallgatnának.
Nos, ez egy utazó blog, de fontosnak tartom, hogy beszéljek arról is, mi áll egy-egy utazás vagy éppen nem utazás hátterében. Ilyen állapotban én 2023 első felében, csak Egerig jutottam el, s a tatai Turul madárig. Majd májusban Londonba repültem a páromhoz s koronázás kapcsán.
De minden hónapban voltam vérvételen, megjártam a hematológiát, az endokrinológiát, és összesen 4 nőgyógyászatot, ahol 5 orvos látott, csak ebben az évben. – Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az első földre kényszerítő fájásom 2017-ben volt, s onnantól kezdve évente mentem el éves szűrésre a problémámmal, hogy megváltozott a menzeszem. Az éves szűrések során egészen 2020-ig, egyszer sem készült ultrahang felvétel, sem mellvizsgálat, ami amúgy a szűrés részét képezné (de ekkor én még ezzel nem voltam tisztában).
Végezetül
2023 második fele a gyógyulásomról szólt. Itt éreztem azt, hogy talán most már tényleg kifelé tartok ebből, a több szempontból is mély gödörből.
A műtét nem úgy zajlott le, ahogy az orvosommal terveztük, így a felépülésem elhúzódott, de így is sikerült egy kis londoni és görög nyárt csempészni az évembe.
A protokoll szerinti vérhígitó idő előtti elhagyásának a feltétele volt a napi min. 30 perc séta, így egészen a kezdetektől beépült a napomba a mozgás, amely új hobbim felé vezetett. Így került az életembe a futás, ami önmagam legyőzése volt. Azé az önmagamé, aki leélt 30 évet úgy, hogy azt bizonygatta, hogy nem tud, és utál futni. Most már csak azért nem hagyom abba, mert újrakezdeni nehezebb lenne, mint felkapni a futó cuccom, és lefutni azt a 30 percet.
Amiért, úgy gondoltam, hogy nyilvánossá teszem ezt a bejegyzést, annak az az oka, hogy szeretném, ha mások is erőt merítenének, hogy ne jussanak el a saját mélypontukig, hogy megkezdjék a változást, vagy elhiggyék, hogy változtatni egyáltalán nem késő.
Bár lehet, mindenkinek meg kell élni a katarzist, ami eléggé nagyot üt ahhoz, hogy rájönnenek, lehet másként is csinálni, gondolni és élni. Még én is úton vagyok, ha nem is fizikailag, de lelkileg biztos.
Ha nem estem volna át ezen a műtéten, lehet sosem jövök rá, milyen erős és kitartó vagyok. S így is hónapokba telt, mire összegezni tudtam ezeket a megéléseket, mert elég hosszú és bonyolult volt az idáig vezető út, minden nap más kihívással.
Szeretném, ha tudnád, hogy te is erős vagy, s a megfelelő pillanatban, majd te is elhiszed magadról! 🙂
Ölelés~
Szeretném, ha feliratkoznál, és bekövetnél Instagrammon, vagy akár akár Facebookon, hogy ne maradj le a további tartalmakról, amelyben igyekszem hasonlóan őszintén és emberközeli módon írni az elkövetkező utjaimról.
Szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre, így ne gondolkodj, keress bátran és ha egy kicsit is segített ez a bejegyzést, oszd meg velem vagy akár másokkal is!
Köszönöm, ha segítesz közösséget építeni. 🙂
- Titkok Velence útvesztőiben12 órás utazás után, eléggé meggyötörten kerültünk hostunk elé, aki rögtön olasz borral kínált minket, tehát semmi gond nem volt a sráccal, azon kívül, hogy ő nem szereti a bort, mert neki túl édes, így kicsit csalódott voltam, hogy hiába az ajándékom, mely egy 2005 Tokaji száraz furmint(?) volt. De hát üres kézzel még semBővebben: “Titkok Velence útvesztőiben”
- Egy kis összegzés magamnakIlyenkor év végén, szinte kötelező jelleggel készülnek az évértékelő bejegyzések, videók, és posztok, ami azt az érzést keltheti bennünk olvasókban, hogy az életünk másokéval összevetve koránt sem volt annyira fényes, nem fejlődtünk eléggé, vagy még mindig ugyanott tartunk, ahol tavaly. Még időben kezdtem el írni ezt a bejegyzést, aztán hirtelen itt lett az évvége, énBővebben: “Egy kis összegzés magamnak”
- Járatlan Utakon FesztiválAztán ott volt az az érzés, hogy nem tudok semmit. Jaj, hogy ne tudnék! Hiszen csak arról kell mesélnem, amit átéltem, semmi bonyolult dologról. Persze a színpadra lépve ez az érzés elmúlt, s most már csak a megérdemelt “Ezt is megcsináltam!” érzés maradt hátra. Neked mi volt az, ami a legnagyobb kihívást jelentette? Járatlan UtakonBővebben: “Járatlan Utakon Fesztivál”
- Évfordulónk van!
Még hozzá a sorban az ötödik! Eddig nem szenteltem különösebb figyelmet az elmúlt éveknek, hiszen nem az volt a legfontosabb, de most nem tudok elmenni mellette, hiszen a blogommal és veletek való kapcsolatom, most múlta felül az összes eddig párkapcsolatomat. Mi ez, ha nem egy jel? 🙂 - Balkáni kitekintés
Képgaléria: Márciusban kiszabadultunk Budapestről, s délnek vettük az irányt. Meg sem álltunk a hegyek gyűrűjében fekvő, 1984-es Téli Olimpiai Játékok helyszínéig, Szarajevóig. Aztán mentünk még délebbre is, megmártózni a tavaszi napsütésben, s a mostari látványosságok kavalkádjában.
Utazószaurusz 