Sziasztok! Tudtátok, hogy a görögöknek van egy kedves szokásuk, ami afféle köszöntés, jó kívánság minden hónap elején? Beköszöntött a július, mintha ezzel egy időben kezdetét vette volna a nyár is, de nem is ez az ami fontos, hanem, hogy egy újabb hónap kezdetén vagyunk. Egy újabb nap, és egy újabb hónap tele lehetőségekkel! Erre szokták a görögök mondani, hogy “Jó hónapot!” – csak ilyen egyszerűen, még is különlegessé teszi a napotokat, és ráeszméltek az idő múlandóságára.
Már is eltelt a 2020-as év fele, szóval lehet már túl is vagyunk a nehezén. Kezdenek nyitni a boltok, városok, országok, s a turizmus is beindulni látszik, ennek ellenére én még aktív és regisztrált munkakeresőként tengetem a napjaimat.
Nem történt ez másként ma sem, azzal a különbséggel, hogy egy jónak hangzó állásinterjúra voltam hivatalos, de sajnos a megérzésem beigazolódott. Kicsit becsapva érzem magam, bár ez az érzés már tegnap kerülgetett, mikor épp egy másik találkozóra sietve útba ejtettem a másnapi állásinterjúm helyszínét, hogy még is tudjam hova jövök.
Nos, a helyszín hiába van a Belváros szívében, a Semmelweis utcában, ha maga az iroda egy lepukkant fotóval az irodaablakon hirdeti a meghirdetett lehetőséget. Tudtam, hogy ez legalább annyira lehet komoly, s megbízható álláslehetőség, amennyire látszik. De én még szerencsés voltam. Hiába kezdtem el két nappal előtte válogatni a ruhatáramat, s kutattam a kosztümök után, a mai interjúra egy frissen érettségizett leányzó 300 kilométert utazott, teljesen puccba vágva magát, remélve, hogy elnyerheti álmai munkáját, és hivatását.
Legalább arra jó volt ez az előzetes felderítés, hogy meg tudjam, nincs miért aggódnom, s legyek észnél, ahogy a ciprusi kiutazásom előtti megbeszéléseken, amiről már korábban beszámoltam, hogy ilyen-olyan jogcímen kértek volna el tőlünk pénzt a “kiközvetítésért”, és “tanácsadásért”.
Cipruson, aki dolgozni akar, az talál munkát, így nincs szükség se a “Duna rapszódiára”, aki jól megcsapolja a fizetéseteket, se egyéb ügynökségekre.
Szóval megjelentünk öten, 3 éppen csak húszas éveik elején járó fiatal, s végig azt hallgattam, hogy mennyire öreg vagyok én már ehhez a szakmához, de ne aggódjak, mert ő látja benne a potenciált. Végül kitért a lényegre is, amit már előző nap tudtam a szívem mélyén, ez a pasi bizony majd jutalékot kap utánunk, tehát ő, hiába írta, nem tud munkát garantálni, ellenben azért egy 100.000 forintot be kell majd “mutatnunk” a regisztráció során, annak ellenére, hogy a felhívásban ilyenről nem volt szó. Majd megkérdezem tőle, hogy ugyan milyen jogcímen fogja beszedni ezt a pénzt, és ki ad róla nekem bizonylatot, hát ha válaszol, bár szerintem ő annál dörzsöltebb, hogy ilyet leírjon.
Szóval kiöltöztem a nagy semmiért, és másfél órán keresztül hallgattam a sikerélményeit, hogy mennyi fiatalnak segített már megvalósítani az álmait. Később azt is kiderült, hogy a hirdetésben írt július 15-i képzési kezdés, ami e-mailben már októberi munka kezdést ígért, valójában szeptember vagy októberi képzés kezdést takar, tehát majd szeptemberben konzultálhatunk, addig mindenféleképpen spóroljuk össze azt a 100 000 forintot.
Nos, ahogy azt már korábban hangsúlyoztam, az Európai Unión belül törvényellenes pénzt kérni, bármiféle munkaközvetítésért, de ezt sokszor kijátsszák a cégek, és vállalkozók, s tanácsadás néven, vagy felkészítés díjaként szedik be. El is árulta, a nyugalmazott pilóta, aki így keres egy kis mellékest a cégei és nyugdíja mellett, hogy utánunk 250 euró jutalékot kap, ha egy évig a kiközvetített cégnél maradunk. Tehát ő csak a rostán fennmaradt emberek után kap pénzt, s mivel hatalmas a rotáció, ezért neki nem érné meg ezt csinálni, ha csak nem kéri el már előre a jutalékát minden egyes állásra jelentkezőtől. Nem érdekes? Ugyanez történt a ciprusi jelentkezésem során: nekem kellett volna megfizetnem a munkalehetőséget és közvetítést.
Két óra az életemből. De volt egy másik munkalehetőség is, amely kiverte nálam a biztosítékot: ügyfélszolgálati munkatárs, egy olyan marketinggel foglalkozó magyar cégnél, amely kihelyezett ügyfélszolgálati szolgáltatást nyújt a partnereinek. A hirdetésben, családias környezetet, VILÁGOS iroda, és nyári pénteki barbacque partyk szerepeltek, kiemelkedő fizetéssel, előrelépéssel, szükséges angol nyelvtudással. A valóság azonban, 1500 forintos órabér volt, éjszakai pótlék nélkül, az angol társalgás szintű angol tudásért, és hétvégi munkavégzésért. Ugyanis az iroda a neon csövek miatt világos, hiszen éjszaka ritkán süt a nap, s mivel hétvégén is dolgoznod kell, többnyire pénteken is, ezért a csapatépítő kerti partyt is elfeljtheted. Aranyos, nem? Jaj, nem is mondtam a legjobb részét: mindezt egy órás bejelentéssel képzelték el, amiért már jár az egészségügyi hozzájárulás, és amiből vonni tudják az egyéb adónemeket.
Szóval egyelőre a június nem volt az én hónapom, és a július sem okozott meglepetést, de ennek ellenére bízom benne, hogy hamarosan valami jó helyről írhatom majd a történeteimet. Szép hónapot mindenkinek, s ne felejtsétek el, öröm, az ürömben, hogy addig is több időm jut a blogra, s ti tájékoztatásotokra. 🙂 Iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az újdonságokról! – ha pedig te is épp munkát keresel, akkor kitartást, hiszen minden völgyből van kiút! S látod, nem vagy egyedül a problémáddal.
Még valamit megemlítenék: ez pedig a #műanyagmentesjúlius. Törekedjünk a teljes műanyagmentességre. Ebben a hónapban vegyünk mindent kimérve, üvegekben kérve, vagy éppen textilzsákokba rakva. Ne felejtsük el, mennyi szeméttől szabadíthatjuk így fel a Földet. 🙂
Utazószaurusz 