Egyedüli írás, a hangul

Sziasztok!
Többen tudhatjátok, hogy a “nagy ciprusi kiutazásom” előtt (olyan ez, mint valami vízválasztó :)), bizony a koreai kultúra határozta meg az életemet, így roppant mód igazságtalan lenne, ha egy bekezdést sem írnék róluk a blogomban, hiszen kétszer is volt szerencsém kint járni, nézni, és tapasztalni. Így mostantól több figyelmet szentelek majd az országnak és a kultúrájának, és ahogy most is teszem, az ünnepeinek.

Szóval 2012-ben találkoztam először ezzel a különleges írásmóddal, de ekkor még szó sem volt nyelvtanulásról, mindössze szerettem volna megérteni a kriksz-krakszok logikáját, és leírni a kedvenc előadóim nevét, a könnyebb és hitelesebb találatok elérése céljából Youtubeon. 🙂 Tényleg csak első ránézésre tűnik bonyolultnak, valójában egy logikus és jól szerkesztett, tudatos ábécé a 15. századból. Talán emiatt is tartják nagy becsben a koreai emberek, és a koreai állam is, hiszen a hangulnak külön ünnep napot tartanak fent, ami éppenséggel október 9-ére esik. Nem is találhattam volna jobb bevezetést a koreai történeteimbe, mint a hangul napját, hiszen az írás az alapja a kultúránknak.
Nem rég olvastam egy fantasztikus könyvet az emberiség történetéről, amit ajánlok mindenkinek, hiszen nem csak a gimis tudást eleveníti fel, hanem elgondolkodtat és elveti az új gondolatcsírákat is. Yuval Noah Harari: Az emberiség rövid története
Itt olvastam róla, hogy a legrégebbi írásos emlékünk, bizony nem más, mint egy gazdasági leltár. Talán szó volt róla történelem órán, csak már elfelejtődött, talán sosem érintettük a témát, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy írásunk is a közigazgatásnak köszönhetően kelt életre, és maradt meg az utókor számára.
Ugyanígy hiába önállósult a koreai nyelv már évszázadokkal korábban, nem volt saját írásjegyük, míg Nagy Szedzsong király meg nem alkotta, ezáltal erősítve a nemzeti szinten az összetartozást, de társadalmi feszültségeket keltve.
Szóval az 1400-as évek közepén járunk, ahol a műveltség, csak úgy, mint Európában az előkelőségek kiváltsága volt. Ezen változtatott Szedzsong, mikor megalkotta a logikus, a hangok helyét és képzését is jelölő betűket, mely így akár egy délután alatt elsajátítható, ezzel kincset adva a közemberek, a nép kezébe. S mi történt ezután?

(Hasonló forradalom zajlott Európában ekkor tájt, mikor Gutenberg a könyv nyomtatással lényegesen csökkentette a könyvek elkészítési és előállítási költségét ezzel közelebb hozva az emberekhez a könyveket, de leginkább a Bibliát. )

Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták, mert alul értékeltnek gondolták az előkelőségek, akik továbbra is a handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyeket használták, féltve a pozíciójukat és a befolyásukat.
Így a hangul a történelem során többször is a kritika, és az ellenállás eszköze lett a társadalom számára, hiszen eleinte az írók és nők használták előszeretettel, majd évtizedekkel később kritikák a királyt személyét is elérték, akkor mélyrepülésbe kezdett a népszerűsége, ami végül betiltásban tetőzött.
Csak a 17. században jelent meg újra, s ekkor jelentek meg hangullal írt regények is, és innen már szépen ívelt a hangul pályája felfelé, amely a 20. században érte el tetőfokát, mikor a japán megszállás alatt a japán lett a hivatalos nyelv. Mondanom sem kell, hogy mit vált ki egy tiltás az önérzetes nemzetből. Gondoljunk csak az oroszok magyarországi tartózkodására. A japán rendelkezések ellenére a koreaiak a nacionalizmus jegyében mindent megtettek a hangul népszerűsítéséért, úgy az oktatásban, mint az irodalomban, ennek köszönhetően sosem merült feledésbe, és ma már saját napja van ennek a nagyszerű rendszernek.

Praktikus írásmód, mely fentről lefelé is esztétikus.
www.fb.com/xirtaphotographics

Magát az írásjegyeket nem nehéz megtanulni, azonban a koreai nyelv koránt sem egyszerű, és sajnos már az én kezdetleges tudásom is feledésbe merült. Nem úgy a koreai emlékeim! Szóval maradjatok velem, és kövessetek a további történetekért.
Az európai közösségi média 90%-ában jelen vagyok, így nem lehet senkinek kifogása, hogy épp miért nem követ. 😀
De a tisztán látás végett és az egyszerűség kedvéért itt hagyok, pár linket, a többi rajtatok múlik, hogy mutatjátok ki a tetszéseteket, kritikátokat, és meglátásaitokat.
Az Instagramon megtalálhatjátok a napi történeteimet, és a legfrissebb eseményeket: Kattints ide: www.instagram.com/utazoszaurusz
A Facebookon pedig megtaláljátok a videóim, linkeket, és a hosszabb gondolatokat, melyeknek nem szántam önálló blogbejegyzést. Szükségem lenne még pár kedvelésre az oldalon, még év vége előtt, hogy teljesítsem a kitűzött célt, kérlek, segítsd a munkám ebben. Neked nem telik plusz munkába, ellenben hasznos információkhoz juthatsz. Szóval várom a kedvelésed itt: www.fb.com/utidino
De ha csak olvasgatnátok, akkor kövessétek a blogom, és ne maradjatok le az új bejegyzésekről! 🙂
A következő bejegyzésben a kimchi körül fog járni a gondolatom, megfűszerezve a koreai kimchi készítő versennyel, melybe véletlen botlottunk utolsó napunkon, mikor Szöulban portyáztunk, az utolsó kötelező látnivalókat kipipálva.

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a különleges karakter rendszer, akkor a wikipédián magyarul is olvashatsz róla, ahogy én is tettem, kiegészítve az évek alatt összeszedett tudásmorzsáim.

Szöuli emlékek