Visszaemlékezések
Sziasztok! A napokban gondolkodtam azon, hogy miért nem osztottam meg korábban a koreai élményeimet, hiszen egyik álmom vált valóra. Mondanám, hogy Sorsfordító volt számomra, de valójában ez csak a következménye volt a három évnyi Koreának szentelt perceimnek. Ekkor jutott eszembe, hogy egykor mennyi Koreával foglalkozó blog volt, mennyire aktívabb volt mindenki az online világban, s én is megannyi Koreával foglalkozó csoport részese voltam. Ekkor született meg ez a rövid iromány a koreai étkezésről és ételkultuszról, mely még mindig elérhető online, de én most a javított, és kiegészített változatát osztanám meg veletek, mintegy bevezetésként a későbbi történeteimhez.
Közzétéve: 2013.09.24. 09:36, Blossoming Korea blogspot oldalán, mint vendég szerző.
Mikor egy új kultúra kerít minket hatalmába, óhatatlanul is új étkezési szokásokkal találjuk szembe magunkat, melyek olykor igen eltérőek a mi megszokott világunktól. Nem volt ez másképp velem sem, mikor egyre mélyrehatóbban kezdtem érdeklődni a koreai kultúra iránt. Az étkezés mindennapjaink részét képezi, az élet elengedhetetlen velejárója, és az egyik legmélyebb kapocs a társadalmi gyökerekhez, főleg, ha az adott ország, vagy éppen birodalom már évezredek óra fent áll, ahogy a koreai kultúrával sincs ez másképp, hiszen a kiépített, tudatos kulturális programjaik jelentős részét teszi a koreai gasztronómia. Talán náluk is tartja a mondás, hogy “az ember szívéhez az gyomrán át vezet az út?” Ezt a felvetést sem ártana körbe járni! 🙂 Szóval az étkezéseink az élet alapvető és egyik legszükségesebb elemi, melyek köré komoly, olykor ambivalens hagyományok, szokás rendszerek, illemtanok rendszere és hiedelmek fonódtak. Ezeknek egy kis része a gasztronómia, aminek az ízek és élvezetek adják az alapját.
Kezdjük, rögtön az ízekkel!
A Távol- Keleten mindig kiemelkedő helyen állt a lélek egészsége is, elég ha csak a kínai thai chizó nyugdíjasokra gondolunk a közparkokban. 🙂 Szemben a nyugati orvoslással, amely gyakran tüneteket kezel, addig a keleti orvoslás alapja a probléma gyökerét keresni meg. Hogy jön ide a gyógyítás? Nagyon egyszerű a válasz, tartja egy számunkra is ismert mondás:
„Az vagy, amit megeszel. „
Így az étkezések, s az ételek elkészítésére és tálalására komoly hangsúlyt fektetnek keleten, nem csak Dél- Koreában. AzA koreai ételt leginkább ezzel a két szóval tudnám jellemezni: egyszerű és egészséges. Amitől pedig még elegáns is tud lenni, az a tálalás. De ezt később fejtem ki.
Fontos az ízek egyensúlya, a “pentaton” ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek.
A koreai ételek különlegessége a fűszerezésükben rejlik. Általában sokféle fűszert használnak, köztük szójaszószt, hagymát, fokhagymát, őrölt szezámmaggal kevert sót, szezámolajat, és őrölt borsot, paprikát.
Imák
A buddhizmus Koreában is meghatározó vallássá nőtte ki magát, ezért a vallási szokások nagyban befolyásolták a koreai konyha ízvilágát is, s elterjedt a buddhista templomok konyhaművészete is, amely javarészt növényi alapú. Ugyanakkor az ország elhelyezkedéséből adódóan a tengeri ételek is ugyanannyira meghatározóak.
Másrészt, a királyi udvarok konyhája, nagyban kapcsolódott a buddhista templomok konyhájához, hiszen miután a királyi szolgálok megöregedtek, gyakran buddhista templomokba vonultak be szerzetesnek, így a királyi udvar ízei szintén beépültek a buddhista konyhaművészetbe.
A házasodási törvénynek köszönhetően – ami megtiltotta az azonos klánba tartozók közötti házasságot – a királyok a nemesség soraiból választottak feleséget, így átvéve ezeket a szokásokat, s fokozatosan továbbadva az információt az alacsonyabb osztályúaknak, így egyes ételek bekerültek az udvaron kívül élők étrendjébe is.
Szokások
Mivel Kína s Japán között helyezkedik el a „félsziget ország”, így a konyhájára is jellemzőek a két ország étkezési szokásai.
Történelmük közös, bár egy önálló országról van szó, nagyon sok mindent köszönhetnek Kínának, a kultúra bölcsőjének. Ugyanúgy pálcikával esznek, viszont a fémből készült, díszített változat terjedt el a félszigeten. Az elsők voltak a fém evőeszközök használatában.
A minap a módomban állt megkóstolni a koreai tánctanáraim által készített tócsnit. Ugyanis ez náluk is megtalálható, de jóval kevesebb lisztből készítik el, mint mi itt nyugaton.
Kapott mindenki evőpálcikát is, bár be kell vallanom, nem sikerült hasznosítanom. (Azóta ez már nem okoz problémát. – a szerk.) Ekkor merült fel bennem a kérdés, vajon a gyerekek mikor tanulják meg használni ezt az egyszerű, de nagyszerű eszközt?
Kérdésemet azonnal fel is tettem, s mint kiderült az iskolába kerüléssel egy időben, tehát olyan 5 éves korban sajátítják el a használatát.
Az étkezés vége felé jut szerephez a hosszú, egyenes nyelű kanál is. A leves ugyanis ilyenkor jön. Míg minden más eddigi tálka tartalma közös préda, tehát bárki bármelyből vehet, addig a levesestál egyéni.
Fontos megemlítenem, amit magam is tapasztaltam, hogy „A vendég a király.”
Mivel egy viszonylag zárt társadalomról van szó, melynek berendezkedését a patriarchális társadalom adja, így a szokásokban, s hagyományokban is ennek a nyomait fedezhetjük fel.
(A patriarchális társadalom valódi jelentése mindössze az apaság intézményének elismerése, esetenként kiegészülve azzal, hogy a vagyon apai ágon öröklődik.) Koreában mai napig, a mindennapok fontos részét képezi a család, melyet nem csak a szokásaikban örökítenek tovább, hanem a koreai nyelvben is, hiszen külön nyelvtani forma illeti meg az idősebb korosztályt, az ősöket. Az ételek fontos szerepet kapnak a hagyományos koreai családi szertartásoknál, melyek közül a négy legfontosabb, a nagykorúvá válás ünnepsége, esküvő, temetés, és ősi rítus, melyet az elhunyt halála napján tartanak. Egyfajta megemlékezés, melyet a protestáns hívőkön kívül a legtöbben ünnepelnek.
Fontos tudni, hogy csak miután a legidősebb családtag felemelte a kanalát, azután kezdhetnek hozzá a többiek az evéshez, és akkor is az idősebbek élveznek elsőbbséget. Az étkezést az idősebbek fejezik be – mikor ők elhagyják a helyüket, olyankor illik felállni. S ezek a példák csak bevezetések, nap estig tudnám sorolni az illemszabályokat, melyekkel a kint tartózkodásom alatt találkoztam. Az egyik kedvenc ilyen tilalmam, az az étkezés közbeni orrfújás tilalma. Nos ez Európában sem szokás, ugyanakkor a koreai konyha gyakran embert próbáló ízvilággal rendelkezik, és gyakran küszködtem a könnyeimmel is evés közben. Ilyenkor egy-egy lopott pillanatban megtöröltem a szemem és az orrom, vigyázva arra, nehogy orrfújásnak tűnjön a vendéglátóink előtt.
Végezetül ejtenék néhány szót a tálalásról. Bár ennek is komoly szabályai vannak, ezt most csak nagy vonalakban említeném meg.
A látványt a hozzávalók különböző árnyalatai gazdagítják, rendszerint legalább öt szín megjelenik a tányéron, ezzel biztosítva, hogy minden meglegyen, amire csak az emberi szervezetnek szüksége lehet.
A rizs alapvető része az étkezéseknek- annyira alapvető, hogy tartja a mondás, ha nem ettél rizst az étkezés során, akkor tulajdonképpen nem ettél semmit;- fém edényben lefedve előttünk, a bal oldalt helyezik el, míg a levest a jobb oldalt, mögötte a köretek sorakoznak, középen pedig a szója található. Jobb oldalra kerülnek még a forró és húsételek, bal oldalra pedig a hideg ételek és a zöldséges fogások. A kanál és az evőpálcika jobb kéznél található, úgy, hogy a kanál van baloldalt. Általános szabály, hogy az étkezéseknél kimchi, szója, vagy valamilyen sózott halféleség mindig kerül köretként az asztalra. A gyorsan készülő ételeket apró tálacskákban szolgálják fel.
A köretek száma pedig 3, 5, 7 és 9 között változik, de régebben a királyi udvarban 12 köretet is felszolgáltak. Több köret esetében sem szolgálják fel kétszer ugyanazt, – mind az alapanyagok, mind a receptek különbözőek.
Remélem, sikerült kedvet csinálni a további gasztronómia kalandozásokra, akár elméletben, akár fizikálisan is. A magam részéről, én roppant mód nyitott vagyok az új ételek megismerésére, s a koreai konyhának az eddig általam ismert apró szeglete teljesen elvarázsolt. Szeretnék hasonló szellemiségben főzni, időt nem sajnálni az élvezetekre, s az egészségre, mert az utóbbi az, aminek a fontosságát elfelejtjük, s képesek vagyunk a pénz miatt megalkuvók lenni az egészség kárára, talán ez is része volt a döntésemnek, mikor növényi étrendre váltottam. De ennek ellenére a koreai gasztronómia kalandozás mély hatással volt rám. Egyszer majdnem elsírtam magam egy étkezésen, de ez egy másik történet! Elmesélem később!
Addig is maradj velem, és látogass el az Instagram oldalamra, ahol mindennapjaim képes történeteivel várlak, és kövess a www.fb.com/utidino oldalon, hogy ne maradj le a premier videókról, amelyeket youtubon teszek közzé.
Továbbá ha kérdésed van Dél-Koreával kapcsolatban, nyugodtan keress meg akár személyes üzenetben, ha én magam nem is tudom a választ, gyorsan a megfelelő személyhez tudlak irányítani. 🙂
A magyar koreai hagyományos tánccsoportot pedig, a www.fb.com/mugunghwadance oldalon tudod követni, a soron következő fellépések és program információkért.
FORRÁSOK:
Koreai Kulturális Központ honlapja
Wikipédia
Koreai ékkövek fanoldal
Netpolgár: Őseink konyhája a pentaton ízek harmóniáját jelenti
- Recept variációk kimchivel 2.
- Recept variációk kimchivel 1.
- A koreai motelek titkos világa
- Coronavírus; utazzak, vagy ne utazzak?
- Kimchis zöldbab
Utazószaurusz 
“Ízek, imák, szokások” bejegyzéshez 3 hozzászólás