Jelenleg Belgiumban tengetem a napjaim, s csak eszembe jutott, hogy éppen két éve jártam itt először. Két éve fedeztem fel Wavre kicsiny házait, és a karácsonyi köntösbe öltözött főterét, az üzletekkel és éttermekkel. Akkor bukkantam rá egy ázsiai boltra, ami valószínűleg koreai tulajdon lehetett, a bent talált koreai finomságokból ítélve, de sajnos ezt nem tudtam kideríteni, ugyanis azóta bezárt az üzlet.
Belgiumban nagy népszerűségnek örvend minden egzotikus konyha, így a koreai sem idegen számukra, bár tény, hogy nincs belőle annyi, mint a vietnámi és a kínai éttermekből. Ennek ellenére nem keseredtem el, sőt, mikor a piacon megláttam egy kínai kelkáposztást, nos mit is mondjak, nem volt más gondolatom, mint “ebből bizony jó adag kimchi lesz!”
Nem vagyok egy nagy szakács, de nagyon szeretek főzni s annál is inkább enni, s élvezni az ízek mélységét az ételek a textúráját. S már idejét sem tudom mikor ettem utoljára kimchit, hiszen, amióta növényi étrenden vagyok, azóta óvatosabb vagyok a kimchivel, hiszen sosem tudni épp melyikbe került egy kis halszósz. Nos igen, egyedül Cipruson, Protaras közelében lévő kis családi koreai étterem hirdette, hogy bizony vegán kimchijük is van.
Így abszolút ideje volt, hogy leporoljam a családunk titkos kimchi receptjét, és újra elkészítsem ezúttal már vegán verzióban! 🙂
Rendben, egy kicsit talán túloztam az imént a recepttel, amely nem olyan ősi, de később esetleg még lehet, hogy tényleg a családi hagyomány része lesz, hiszen legutóbb, apám valahogy így fogadott az érkezésem utáni napokban:
“Csinálhatnál majd megint kimchit, azt a koreai savanyú káposztát! A napokban láttam a tévében, ahogy készítették, s emlékszem már te is csináltál!” – én meg csak pilláztam tágra nyílt szemekkel, hogy tényleg édesapámat hallom e beszélni, ugyanis már ott elkezdtem kételkedni, hogy emlékezett a koreai erjesztett káposzta nevére.
Szemlesütve meséltem neki, hogy ha ezt előbb mondja, akkor talán megpróbálok egy keveset átcsempészni a repülőtér biztonsági ellenőrzésén, hiszen nem rég lett kész a belgiumi konyhámban, és csoda finom.
Szóval túrtam a netet, és elolvastam vagy 10 receptet a biztonság kedvéért, hogy biztosan azt a rég vágyott ízt kapjam vissza, amelyet még a Koreai Kulturális Központban ismertem meg, s azóta is rabja vagyok, immáron méz, halszósz, osztrigaszósz, s minden állati terméktől mentesen.
Nem titok, hogy a kimchi akár hónapokig is eláll, így történetem a kimchivel még augusztus első napján kezdődött, akkor készítettem el, és lezárva legalább egy hónapig érleltem a hűtőben. Eleinte azt hittem, hogy sosem veszti el az erősen savanykás, érett ízét, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig erjed és nincs kész. Persze ez nem zavart, csak azért írom le, ha türelmetlenetek lennétek, akkor ne ijedjetek meg, nem rontottátok el, csak még nem fejeződött be az érlelés folyamata.
Szóval, ha még nem készítettétek el idén a télire való kimchi mennyiséget, amely majd átsegít az influenza járványon, a benne található gyömbér és tetemes fokhagyma mennyiséggel, akkor itt az ideje, hogy felkészítsétek magatok és az immunrendszereteket a hideg téli napokra, hiszen a koreai immunerősítő hatását is gyakran emlegetik.
Szóval lássuk, a saját tapasztalatokat.
- Egy közepes fej káposztát választottam, ami 1,8kg-mal került hozzám, de valójában olyan másfél kilót használtam fel belőle a tisztítás után
- 4-5 szál répa , vagy 0,5 kg
- 2 csokor újhagyma
- egy közepes fej vöröshagyma
- egy férfias hüvelykujjnyi friss gyömbér (ha szereted, akkor bánj vele nagylelkűen 🙂 )
- egy fej fokhagyma ( fokhagymából sosem elég 🙂 )
- egy kis fej alma, méz helyett
- 5 evőkanál só
- 3 evőkanál szójaszósz
- 120 g gochugaru vagy kimchi paprika* vagy esetemben, csak piros paprika és chiliszósz
- néhány evőkanál víz
- 3 evőkanál almaecet
- pirított(!!) szezámolaj – az én személyes kedvencem 1-2 evőkanál
- szezám mag, tálaláskor, díszítés gyanánt 🙂
*Alapvetően elmondható a koreai ételekről, hogy ami piros az csípős, de ha te magad nem vagy egy tüzes sárkány, és inkább gyermekbarát módon készítenéd, akkor a chili egy részét helyettesítheted édes paprikapehellyel vagy darált paprikával is. Ilyenkor majd tálalás előtt keverd fel a leülepedett fűszerőrleményt!
S akkor most jön a lényeg: ha nem a Koreai Kulturális Központ Hagyományőrző főzőshowjára készíted a kimchit, és nem a koreai anyós jön látogatóba, esetleg a koreai párod akarod lenyűgözni, akkor a kutyát nem fogja érdekelni, hogy “juliennre” vágtad e répát, a retket és az újhagymát. Egyszerűsíts az életeden és csináld, ahogy neked tetszik.
Először is javaslom a kínai kelt negyedelni ( és kockázni, vagy nem ) és jól besózni, hagyni levet ereszteni. Ez jó két órába is bele telhet, szóval ha nem gondolkodtál előre, mint én, akkor készítsd be a kedvenc sorozatod a Netflixen.
Míg a kínai kel “izzad”, addig előkészíthetsz mindent és gyakorolhatod a juliennre vágást, vagy nyomkodhatod a Duolingot a napi teljesítményért, vagy nézheted a kedvenc sorozatod.
Szóval én a répát gyorsan lereszeltem a sajt reszelő nagyobb lyukú oldalán, majd felkarikáztam az ujjhagymát, félkarikákra szeltem az vöröshagymát és megpucoltam és pépesítettem az almát a gyömbérrel, és fokhagymával és a paprikapéppel/ porral, ecettel és szójaszósszal egy késes aprítóban. Ha szükséges, adagolj hozzá néhány evőkanálnyi vizet és magas fokozaton pépesítsd a fűszereket.
Elmostam és kigőzöltem egy nagy dobozt, s félre raktam száradni.
Neked javaslom a zárható befőttes üvegeket, vagy egy 5 literes nagyobb üveget. A lényeg, hogy ne tudja befogni a piros paprika és ne ivódjon a tárolóba a kimchi jellegzetes erős illata illetve zárható legyen.
Miután megfonnyadtak szépen a kínai kel levelei, egy frissítő zuhany a csap alatt és el lehet kezdeni bekenni minden levelét a pasztával, amelyet a pirospaprika, szója szósz, gyömbér – alma -fokhagyma, víz és almaecet és szezámolaj kombójából kaptunk.
Érdemes ezt a kimchi krémet egy nagyobb tálba helyezni, és akkor egyszerre bele tudjuk forgatni a kelkáposztát és a répát, majd a fent maradt hagymákat. Gumikesztyű használata mindenképpen ajánlott, mert a chiliből kezünkre került kapszaicin később komoly baleseteket eredményezhet, ugyanis a víz nem oldja, nehéz lemosni a bőrről.
A kapott masszát ezután a kis befőttes üvegekbe porciózni, vagy egyben a nagyobba tölteni, lenyomkodni, és majdnem színültig tölteni, csupán két ujjnyi helyet hagyni az érlelés miatt, és szorosan lefedni. Én mindig felöntöm egy kis vízzel is, hogy bőven legyen leve, ha később kimchi levest kívánnék.
Szorosan zárd rá a befőttes üvegre a tetejét, állítsd egy mély tálba vagy tálcára (az első néhány napban biztos, hogy ereszteni fog a forrás során és szobahőmérsékleten (18-24°C), közvetlen napfénytől védett helyen érleld türelmesen legalább egy hétig.
Hogy ne gondoljátok, hogy teljesen hanyag vagyok a kimchivel szembe, hoztam nektek egy szuper kiegészítést egy igazi profitól: A FerMentor blogból
“Érlelés:
Ha ropogósabb, friss savanyúságot szeretnél készíteni, akkor a következő 5-10 napban minden nap lazítsd meg a befőttes üveg tetejét, hogy az erjedés során keletkező gázok távozhassanak. Amikor a napi üvegnyitáskor már kellemesen savanyú illatot érzel, kóstold meg a készülő savanyúság levét! Ahogy az elérte a kívánt ízt, zárd vissza az üveg tetejét, költöztesd a hűtőszekrénybe. Ilyenkor már nyugodtan elkezdheted fogyasztani, de ha a probiotikus hatásra gyúrsz, vagy még túl keménynek találod a zöldségeket, akkor hagyd pihenni további 2-3 hétig.
Ha igazán mély ízeket szeretnél elérni, akkor viszont az első lezárás után legközelebb csak akkor nyisd ki az üveget, amikor már fogyasztani szeretnéd a savanyúságot! Az érés első pár napjában a befőttes üveg teteje alól némi lé ugyan kiszökhet, de ettől ne ijedj meg! Amint ez az intenzívebb erjedési szakasz lezárul, az üveget tedd sötét, hűvös helyre (kamrapolcra vagy spájzba), és nyugodtan felejtkezz el róla legalább 3-4 hétre, de akár hónapokra is!
Ha csatos üveget használsz, akkor az égvilágon semmi dolgod nincs, csak várni. Az első kóstolást a 7. nap környékén ajánlom, de ha nagyon kíváncsi vagy, rögtön azután próbálkozhatsz, hogy az intenzív buborékozás megszűnt.
A kimchi alacsony kalória- és magas rosttartalma miatt igazi szupertáplálék. Flavonoidokban, antioxidánsokban, A-, B-, C-vitaminokban, vasban, szelénben és kálciumban gazdag. Probiotikus, immunerősítő, emésztésjavító és gyulladáscsökkentő hatású.
Nyersen inkább a friss és ropogós változat, míg főzésre a puha, intenzív ízű, extra savanyú, hosszan érlelt kimchi a legjobb. Készülhet belőle leves, pizzafeltét, omlett vagy akár töltött étel is.
Fogyasztását érdemes kisebb adagokban elkezdeni és a levét is apránként iszogatni. “
Remélem hasznosnak találtátok, ha igen, akkor ne felejts el követni a következő koreai bejegyzésekért, hiszen a történet itt nem ért véget!
Az európai közösségi média 90%-ában jelen vagyok, így nem lehet senkinek kifogása, hogy épp miért nem követ. 😀
De a tisztán látás végett és az egyszerűség kedvéért itt hagyok, pár linket, a többi rajtatok múlik, hogy mutatjátok ki a tetszéseteket, kritikátokat, és meglátásaitokat.
Az Instagramon megtalálhatjátok a napi történeteimet, és a legfrissebb eseményeket: Kattints ide: http://www.instagram.com/utazoszaurusz
A Facebookon pedig megtaláljátok a videóim, linkeket, és a hosszabb gondolatokat, melyeknek nem szántam önálló blogbejegyzést. Szükségem lenne még pár kedvelésre az oldalon, még év vége előtt, hogy teljesítsem a kitűzött célt, kérlek, segítsd a munkám ebben. Neked nem telik plusz munkába, ellenben hasznos információkhoz juthatsz. Szóval várom a kedvelésed itt: http://www.fb.com/utidino
De ha csak olvasgatnátok, akkor kövessétek a blogom, és ne maradjatok le az új bejegyzésekről! 🙂
Utazószaurusz 
“Családom titkos kimchi receptje” bejegyzéshez 2 hozzászólás